Nagy C. Katalin 2002-2003-ban szerezte meg diplomáit a mai Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának általános nyelvészet és spanyol nyelv és irodalom szakán. Ez utóbbihoz kapcsolódva a katalán nyelv és civilizáció speciális képzést is elvégezte. PhD fokozatát az SZTE Nyelvtudományi Doktori Iskolájának Elméleti nyelvészeti alprogramjában szerezte meg 2013-ban. 2007 óta dolgozik a MTA-DE-SZTE Elméleti Nyelvészeti Kutatócsoportban, ahol jelenleg tudományos munkatárs. Emellett 2008 szeptemberétől a Szegedi Egyetem Hispanisztika Tanszékének tanársegédjeként is tanított hat tanéven keresztül (fordítási és stílusgyakorlatok, nyelvészeti szövegolvasás, spanyol nyelvtörténet, újlatin nyelvészet, fonetika-fonológia és Spanyol-Amerika művészettörténete). Ezen kívül alkalmanként Bevezetés a pragmatikába előadást és történeti pragmatikai szemináriumot is tartott. Kutatásait a történeti pragmatika fiatal és Magyarországon még kevéssé ismert területén végzi, elsősorban a spanyol és katalán nyelv története területén. A már említett Elméleti Nyelvészeti Kutatócsoporthoz való csatlakozása kapcsán ismerkedett meg Kertész és Rákosi metanyelvészeti modelljével, így érdeklődése e terület irányába is bővült. Főbb témakörök: jelentésváltozás a grammatikalizációban, pragmatikai tényezők a jelentésváltozásban, történeti pragmatikai módszertan, diakrón beszédaktus-kutatás. A 2012 októberében alapított Pragmatika Centrum Országos Kutatóközpont tagja.